Visegrád. 8. d. quind. Marie Magd. In Vyssegrad. Miklós nádor, a kunok bírája előtt hosszú ideje per folyt egy bizonyos birtokrész ügyében, melyet Domonkos fia Miklós elfoglalt Farkas fia János Magyar nevű birtokából és saját, Januk nevű birtokához csatolt. Mivel a perben forgó birtok nagyságát hitelt érdemlően megállapítani nem sikerült, a nádor megparancsolta a győri káptalannak, hogy végezze el a birtokrész határjárását és becslését. A káptalan ennek lefolyásáról 1343. február 28. és március 5. között kelt levelében tett jelentést. A nádor a per befejezésére időpontot jelölt ki azzal a meghagyással, hogy ha a felek akarnak, akkor a kijelölt időpontig peren kívül megegyezhetnek egymással. A megegyezésre nem került sor, azonban Domonkos fia Miklós procuratora mégis bemutatott a nádor előtt egy oklevelet, melyet a nyitrai káptalan adott ki 1345. február 26-án, a birtokrész ügyében a felek között létrejött megegyezésről. Ennek az oklevélnek a valódiságát és érvényességét Farkas fia János kétségbe vonta. A nádor elrendelte, hogy a felek a kijelölt időpontig három általuk választott fogott bíró előtt 20 márka büntetés terhe mellett - nem számítva a bírói részt - kötelesek perükben megegyezni. A felek I. Lajos király 1345. március 9-i kötelezettség vállalásáról szóló oklevelének értelmében megegyeztek egymás között. Eszerint a vitatott birtokrész 1/3 részét Domonkos fia Miklós, 2/3 részét pedig Farkas és Tabor fiai kapták meg azzal a feltétellel, hogy ha valamelyikük a birtokrész ügyében új pert kezd, hatalombaj veszteseként marasztalják el. A nádor a megegyezést elfogadta, és kiküldte az esztergomi káptalant, hogy tanúskodjék a határjárás alkalmával, melynek megtörténtéről és lefolyásáról a káptalan 1345. július 29. után kelt oklevelében tett jelentést. Zeech-i Miklós országbíró 1357. december 3-i átiratában. Kiadva:AO. IV-520. - Regeszta forrása: OL regeszta (Trostovszky) MIKLÓS NÁDOR