Ulászló király bizonyítja, hogy részben az ország bevett jogszokásaalapján, részben különös királyi kegyből a néhai Belmosewyth Mylosnak még gyermekkorban levő leányával: Mylycza hajadonnal szemben azt a kegyet gyakorolta, hogy az ország egyetlen bírája sem vonhatja őt törvényszéke elé bármilyen ügyben, kivéve csupán a még az apja idejében megindult pereket, – míg el nem éri a nagykorúságot, azért meghagyja Tamás esztergomi bíboros-érseknek, mint legfőbb kancellárnak, továbbá Domonkos váradi püspöknek, mint a királyi jelenlét helyettesének, továbbá Wyngarth-i Gereb Péter nádornak és a kunok bírájának, azonkívül Szentgyörgy-i és Bozyn-i Péter comes országbírónak, erdélyi vajdának és a székelyek ispánjának, meg az összes megyék comeseinek, vicecomeseinek és szolgabíráinak és más egyházi és világi bíróságoknak, hogy mostantól kezdve a nevezett Mylycza leányzót, míg el nem éri a törvényes kort, ne merjen bárkinek a kérésére bíróságuk elé vonni, az említett, még apja idejében megindult pereken kívül. – A szöveg alatt jobbra: Relatio magnifici domini Jose comitis Themesiensis et generalis capitane Partium Inferiorum. – A szöveg alatt pecsét nyomai. – Regeszta forrása: OL regeszta. ULÁSZLÓ 2 KIRÁLY