Ulászló király a kolosmonostori konventhez. Pro parte et in personis fidelium nostrorum magistri civium ac iudicum et seniorum septem sedium Saxonicalium et civitatis nostre Segesvariensis bemutatták előtte Mátyás királynak 1490-ben kelt oklevelét, melynek alapján a nevezett Mátyás király figyelembe vévén servitia fidelia eorundem magistri civium ac iudicum et seniorum dictarum septem sedium Saxonicalium et civitatis nostre Segesvariensis, totales possessiones Bonn et Hethwr vocatas, in comitatu de Kykellew habitas, melyek a néhai Lossoncz-i Banffy László magtalan halála folytán a koronára szálltak és a király adományozási jogkörébe estek, a bennük lévő királyi joggal együtt a nevezett hét szász széknek és Segesvár városának adományozta Beatrix királyné hozzájárulásával, de más jogának a sérelme nélkül. De mert Mátyás király halála után különböző zavargások fordultak elő, miközben Bathor-i István erdélyi vajda a fenti javakat azonnal elfoglalta és ők nem mertek a vajdával szemben fellépni és így az előírt időn belül nem tudták magukat azokba bevezettetni és félnek, hogy az adomány érvényét veszti, azért kérték annak a megújítását. Ő a kérést jogosnak találván, tudomásul vette, hogy a beiktatás a zavargások miatt maradt el, azért azt most újra elrendelte, hogy a konvent testimoniumának a jelenlétében Franciscus de Wyzakna, vel Laurentius de Hysfalwa, sive Ladislaus de Sárpathak, aut Jacobus de .usna vel Sigismundus de Bolya mint királyi ember hajtsa végre a beiktatást királyi adomány címén. – Commissio propria domini regis – Papír, két részre szakadva – Szöveg alatt papírfelzetes pecsét ULÁSZLÓ 2 KIRÁLY