Mátyás király bizonyítja, hogy megjelentek királyi személyes jelenléte előtt Zthar-i János, Scepes-i Miklós és Bayon-i Miklós, akik Thorda-i András mester kérésére önként jelentették, hogy midőn Bathor-i István comes országbíró bevalló és kötelezettséget tartalmazó oklevele értelmében febr. 9-én /in dominica Invocavit/ egyrészt a nevezett Thorda-i András mester, másrészt Panaz-i Pazman András között a felek egyöntetű akaratából más nemesekkel együtt mint fogott bírák jártak el, akkor a többi ügy mellett a nevezett Pazman Andrásnak Zenthdyenesen lakó két jobbágyával, a néhai Chonka Vince fiaival /szemben/: Imrével és Lukáccsal szemben azt adta elő előttük, hogy Imre és Lukács őt, midőn Bolch birtokról a szabad úton hazafelé tartott, megtámadták, súlyosan megsebesítették és megcsonkították, a vele együtt menetelő fiát: Mihályt pedig minden ok nélkül gyalázatosan megölték. Ennek hallatára a nevezett Imre és Lukács azt válaszolták: Igaz ugyan, hogy ők a nevezett Mihályt, Simon fiát megölték és magát Simont megsebesítették, de nem előre eltökélt szándékból, hanem oly módon, hogy a nevezett Simon ördögi szándékától vezéreltetve fiával, Mihállyal együtt éjszakának idején ellenséges módon a nevezett Bolch birtokra és ott az ő apjuk házára tört és apjukat: Chonka Vincét kegyetlenül megölték; azután igyekeztek onnan minél előbb elillanni, de ők nyomukat követve utánuk eredtek avval a szándékkal, hogy bíróság elé állítsák őket /iuri astare compellerent/, de azok bízva erejükben fegyvert fogtak ellenük, mire ők saját védelmükre szintén fegyverhez nyúltak és egymással végkimerülésig küzdöttek, amely harcban /pugna/ Simon megsebesült, fia Mihály pedig holtan maradt a küzdelem helyén, de ők is sok sebet kaptak amazoktól, tettüket tehát önvédelemből követték el. A fogott bírák kérésére az egész ügyet a feleknek megfelelő tanukkal kellett bizonyítaniok, akiknek a meghallgatása után úgy döntöttek, hogy mind Parvus Simon köteles megadni az általa és fia: Mihály által megölt Chonka Vince vérdíját /homagium/ Vince fiainak: Imrének és Lukácsnak, mind pedig a nevezett Imre és Lukács kötelesek megfizetni Parvus Simon fia Mihály vérdíját nevezett Simonnak, a kapott sebeket pedig kölcsönösen kötelesek elviselni, Simon főleg azért, mert ő volt a kezdeményező fél, a másik kettő pedig a béke kedvéért. Feltételül kimondották, hogy ha a felek valamelyike idők folyamán az ügyet újra bíróság elé vinné, 100 arany forintban marasztaltassék el a másik féllel szemben. - A szöveg alatt pecsét nyomai. - Regeszta forrása: OL regeszta. MÁTYÁS 1 KIRÁLY  

Language: Latin