László király bizonyítja, hogy szem előtt tartva Wylak-i Miklós erdélyi vajda és macsói bán nemzetségének kiválóságát, mielőtt az ő személyes erényeit érintené, felhozza, hogy a családja a nemes férfiaknak egész sorát termelte, akik közül minél híresebb volt valamelyik eredeténél fogva, annál nagyobb lelkiséggel működött maga is, akinek mindegyike nádori, vagy báni, vagy más országnagyi méltóságot viselte és nemcsak lelkiismeretesen töltötte be azt az állást, hanem mindegyikük hatalmas seregével az ország fenntartásában is segítségére volt a királynak; többen közülük, ha a szükség úgy kívánta, életüket is veszélynek tették ki és vérüket is ontották, de mellőzve az elődök kiválóságának elsorolását, a nevezett Miklós vajda maga is ifjú éveit nagyatyjának: Zsigmondnak a királyi udvarában töltötte, amikor koraérettségéről és férfias komolyságáról tett tanubizonyságot és kortársai között a katonák dísze volt. Későbbi dicső nevét nemes eszközzel szerezte meg. Bárhonnan jutott vagyonhoz, a haza védelmére, fegyverekre és más hadi célokra fordította. Törhetetlen hűséggel és odaadással szolgálta a király nagyatyját: Zsigmondot, majd Atyját: Albertet, akik akár a csehek, akár a török ellen viseltek hadat, nemcsak velük tartott, hanem ”amplo armatorum militum agmine” jelent meg a harctéren; gyakran tette ki veszélynek a saját életét és sok emberének látta halálát. Mikor Albert halála után László, mint csecsemő idegenben nevelődött, a haza pedig a belső ellentétek miatt és a külső támadások között a végveszélynek volt kitéve, hisz akkor már a török a haza területét pusztította, innen hurcolta rabságba korra és nemre való tekintet nélkül az embereket és a déli részeken egészen a Tiszáig, a másik oldalon pedig Szlavónia belsejéig hatolt, úgy, hogy már az ország egész elfoglalására is gondolt, Wylak-i Miklós akkor lett Hwnyad-i Jánossal erdélyi comes-szé, meg Nándorfehérvár és más déli részek kapitányává és a két férfiú a magas állást méltóan töltötte be és felemeltetésüket nagyszerű győzelmekkel hálálták meg: János vajda u.i Miklós vajdának az embereivel együtt áttette seregét a Dunán és szerb földön, Nándorfehérvár mellett verték meg Isak vajda seregét, aki akkor elfoglalva tartotta Zenderew várát és egész Szerbiát. Kevés napra rá egy nagyobb török sereg tört be Erdélybe Mezythbeg vezérlete alatt, hogy azt a már megszokott módon pusztítsa, de Hwnyad-i meg Wylak-i a török sereget teljesen leverték; maga a bég és a fia is a csatatéren lelték halálukat. E győzelemből az országra nézve az a haszon származott, hogy Havasalföld vajdája, aki még elődei alatt elszakadt Magyarországtól és a törökhöz csatlakozott, újra visszatért Magyarország hűségére. Majd Hwnyad-i János vezérlete alatt - Wylak-i Miklós hadainak a közreműködésével a török igen nagyszámú - mint mondják 80.000 emberből álló seregének az erejét törték meg, amely sereget maga a török basa, a császár közvetlen helyettese vezetett az előbbi vereségek megbosszulására, hogy Havasalföld leigázása után Erdélyt is tönkretegye. A török sereg nagy része elpusztult, igen sok előkelő török a mieink fogságába esett a sereg teljes felszerelésével. Majd Hwnyadi János egy nagyobb sereggel, melynek tekintélyes részét Miklós vajda emberei szolgáltatták, átkelt Szerbiába, Bulgáriábna egészen a görög császárság határáig, amely területet a török tartott megszállva, de amikor a sok harctól és fáradtságtól már-már csüggedni kezdett a sereg, Wylak-i Miklós mindenünnen toborzott embereivel segítségükre sietett, a harcolókba új életerőt öntött, úgy hogy elfoglalták Sophiát is, az ellenség főfészkeit és rejtekhelyeit felégették, 6 nagyobb csatát nyertek és a sereg épségben tért vissza nagy zsákmánnyal és sok török zászlóval, amelyeket még most is mutogatják. E hadjárat következtében a török császár megrettenve egész Szerbiát mindazokkal a várakkal együtt, amelyeket a Magyarországra vezető út kulcsaként tartott a kezében, visszaadta György rác despotának, országunk hűséges tagjának a kezeibe; a boszna király is visszatért a régi engedelmességre, amelyet időközben megtagadott. E győzelmekkel a kegyetlen török hatalmát az ország határaitól messze visszaszorították. A belső villongások lecsillapításában is buzgó harcosnak bizonyult: a Somogy - és Győrmegyében fejüket felütő ellenségek ellen hadat vezetett, erődítményeiket elfoglalta, hadaikat szétszórta és a vidéknek visszaadta a békét. Így nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egész nemzet megbékítve egyhangúlag fogadta őt törvényes királyának. - Mindezeknek az elismeréseképpen neki adta a nyitramegyei Galgocz várát, Galgocz városát a vámmal, a Wag folyón lévő révvel és a vár többi tartozékával: Ogolgocz, Zenthpeterfalwa, Wdwarnok, Kyswylak a vámmal, Bayonc, Zeldwar, Dychy, Kelechen, Cheneth, Jalswa, Dyos, Lechota másképp Lehothka, Pazthoh, és Medencz, azonkívül az ugyancsak nyitramegyei Themethwen várat a tartozékaival: Banya a vámmal, Morwan másképp Morawen, Dwezrew, Kysmodro, Naghmodro, Aglehotha, Wylehotha, Rethy, Horka és Hradnok, majd Pestyen a vámmal és a Wag folyón lévő révvel, Lehotha, Zerdahel és Banya. Mindezek birtokában voltak már elődjeik is, azért most új adomány címén adja azokat a bennük lévő királyi joggal együtt Miklós vajdának és fiainak. LÁSZLÓ 5 KIRÁLY  

Language: Latin