in oppido Wyssegrad sedecimo die octavarum f. b. Michaelis arch. Lőrinc, Lajos királynak a tárnokmestere nyitrai comes, bizonyítja, hogy Lajos királynak gyűrűs pecsétje alatt kiadott oklevele szerint Szent Mihály nyolcadán - október 6. - meg kellett előtte jelennie egyrészt Smulnuchbanya bírájának és esküdtjeinek az egész polgárság képviseletében, másrészt Chanadinus esztergomi érseknek, meg Bebek ”dictus” Domonkos fiainak: Istvánnak és Györgynek avval a megszorítással, hogy amelyik fél a jelzett nyolcadon nem jelenik meg előtte, és nem mutatja be okleveleit, egy új aranybányára: in vulgari Lassyupatak, in teutonico Stilbach vocata-ra vonatkozólag, az illető elveszti vélt jogát az új bányához. A nyolcad megérkeztekor megjelent a színe előtt Sumulnuchbanya város képviseletében Miklós comes bíró és Miklós mester jegyző teljhatalmú megbízó levéllel, továbbá Chanadinus esztergomi érsek személyesen és ugyancsak személyesen Bebek István is, testvére: György nevében pedig a megfelelő megbízó levéllel. Miklós comes bíró és Miklós jegyző Sumulnuchbanya polgársága nevében bemutatták előtte Károly királynak 1338. május 25-én kelt oklevelét, mely megerősítette a királynak 1332-ben és 1338-ban kelt adományozó és Sumulnuchbanya környékének és a három Svedlernek meg Rhemetenek a bányaváros polgárai részére való statutiojáról szóló okleveleket, azonkívül magának Lajos királynak patens oklevelét, amely megerősítette az előbbi privilegiumot és végül a szepesi káptalannak az oklevelét az új bányának a Sumulnuchbánya-i polgárok részére való statutiójáról. Mindezek együttesen arról értesítenek, hogy Károly király más ily városok mintájára, a polgárok hasznára és javára, a város körzetében két kilométer mélységben lévő földterületet mindenkitől elvette - kárpótlás mellett - és a Sumulnuchbanya-i polgároknak adta, amelybe Vigman-i Kristófnak a fia: Farkas királyi ember vezette be őket a szepesi káptalan testimoniumának a jelenlétébe; nem vette figyelembe senkinek az ellentmondását, viszont akiknek e területre bármilyen igényük volt, azokat Szent György nyolcadára - május 1. - a király elé utasította, hogy ott kárpótlásban részesüljenek. De mert a jelzett Szent György nyolcadán senki sem jelentkezett, a területet végleg a városnak ítélte oda a Smulnuchbanya és Gilniczbanya közt elterülő négy helységgel: a három Svedlerrel és Remetevel együtt, miután ezeket Pál Zeules-i plébános mint királyi ember és Beke szepesi káptalani ember 1338. július 1-én másodszor is megjárták e területet és azt újra statuálták Smulnuchbányának és Gilnichbányának; viszont a szepesi káptalannak patens oklevele szerint Péter fia Jakab, Erzsébet királynénak az udvari apródja és Tamás literatus, a királyi tárnokmester embere a szepesi káptalan testimóniumának: Fülöp mesternek a jelenlétében a király rendelkező oklevele szerint 1344. július 1-én kiszálltak az új bányához: Stilbach-hoz és azt Smulnuchbanya határain belül találva a hegyekkel, sík területekkel és erdőkkel az új telepnek Monti Novo és magának Smulnuchbanyának statuálták annak minden tartozékával. És végül Lajos királynak 1343. május 12-én gyűrűs pecsétje alatt kiadott patens oklevele azt a parancsot tartalmazta, hogy az összes főurak, főispánok, várnagyok és bármilyen más hatóság a Smulnuchbanya város szabadságairól szóló, előttük bemutatandó okleveleket vegyék tudomásul és ne merjék őket ezek ellenére zaklatni. Ezután az esztergomi érsek, továbbá Bebek István a saját és testvére: György nevében szintén bemutatták okleveleiket, de mert a Smulnuchbanyanak szóló első statutiokor, amikor a két kilométernyi mélységű területbe vezették be a polgárokat és a második statutionál, amikor a 3 Svedler és Remete birtokokba iktatták be őket és a harmadik statutionál, amikor a királynői oklevél alapján az új bányát Novus Monsnak statuálták, nem mondottak ellent sem az érsek, sem a két Bebek-testvér és nem tudták igazolni előbbi jogukat sem e birtokokhoz, ezért a tárnokmester Chanadinus érsek és Bebek István meg György okleveleit, mint amelyek Károly király oklevelével és Lajos királynak a megerősítő oklevelével ellenkeznek, bírótársaival egyetemben nem találta elfogadhatóknak, s így Károly királynak adományozó és Lajos királynak megerősítő oklevelét örökérvényűnek jelentette ki és azt a területet a jelzett határok mellett örökre hospeseknek adta, az érsekre és Bebek Istvánra és Györgyre örök hallgatást parancsolva. Erről a Smulnuchbanya-i polgároknak függő pecsétjével ellátott privilegiális oklevelet adott. Másolat. - Regeszta forrása: OL regeszta LŐRINC TÁRNOKMESTER