executio: octava Passce - jelentéstétel, terminusa: octava Georgii. A somogyi konvent jelenti, hogy Garai Miklós nádor 1376. február 9. és április 20. között kelt parancsának végrehajtásaképpen a nádori ember a felek részére kiküldött hites személyekkel az abban elrendelt határjárást a jelentésben leírt határokkal foganatosította, mivel azonban a határjelekben nem tudtak a felek minden esetben megegyezni, a határjárt területet és annak hasznait megbecsülték. (Kivonatos szöveg.) Garai Miklós nádor 1376. október 15. - Regeszta forrása: OL regeszta (Ila) 1375-04-29 U kelettel (in octavis passce) után néhány nappal. A somogyi konvent jelenti Imre nádornak, hogy bírói intézkedő levelére (litteris adiudicatoriis) Tylay-i János diák kúriái jegyzővel (Byze-i János) felperes részére Bálint frater papot, (Beryegh-i) Péter alperes részére pedig Ulrik frater papot küldték ki, akik visszatérve jelentették, hogy húsvét nyolcadán (ápr. 29.) Fellabkeluiz birtokra összehiván a szomszédokat és határosokat a határjárást a felek ügyvédjeinek jelenlétében először a felperes előző határjárása szerint végezték. A Bossond folyóban kezdve keletre a közönségesen jegyenyefa-nak mondott nyárfáig, innen keletnek a Hazugh folyóig, ahol egy tövisbokor alatt (sub uno dumo spinarum) földjelet tettek; innen a folyó folyásával szemben délnek kerülve (circueundo) Meztegeneu birtok határáig; innen kilépve a folyóból nyugat felé egy völgyben a Bidusser-ben két határjelig; majd nyugatnak Meztegenyeu birtok határai mellett négy földjelen át egy dombig, ahol újonnan telepített (plantate) szőlők vannak; a dombon áthaladva egy kis völgybe; innen keveset (haladva) nyugat felé a szántóföldek mellett egy cserjésben (rubetum) egy határjel; innen kanyarodva Keluiz birtoknál (penes) északnak az említett Bossond folyóhoz, s ebben a kezdeti jelhez. A felperes másodszor (vice secundaria) a konvent egy oklevele alapján mutatta a határt. Keleten a Hazugh folyó mellett, ahol egy gyerthyanfa-t találtak, elkezdve a közelben mintegy (quasi) dél felől egy tölgyfa tönkhöz (truncum ilicis) értek; innen nyugatnak szántóföldeken át egy útig, azt keresztezve (transeundo) a cserjésben a felperes másik tölgyfatönköt mutatott mondván, hogy ez az a két fa, amelyet a konvent levele említ; átmenve a cserjésen egy másik úthoz értek, amelyet átugorva (saliendo) nyugat irányban egy völgyhöz értek, amelyet keresztezve egy dombhoz (monticulum) értek, s arról egy másik kis völgyhöz, majd nyugatnak és egy újonnan telepített szőlőhöz, majd egy cserjéshez értek; majd [Kel]uiz birtok határaihoz, ahol egy fatönkről a felperes azt állította, hogy itt volt két fa, amelyet az oklevél említ, de ezt ők nem észlelték (que tamen eis non apparuissent). A konvent adásvételi levele (litterarum venditionalium) alapján Péter alperes így mutatta a határt: Keleten a Hazug folyónál (penes fluvium) egy mogyoróbokor alatt (sub uno dumo avellanarum), ahol egy határjelet megjelöltek, s Péter alperes szerint ott valamikor egy tölgy- és egy gyertyan-fa volt, amit kiküldöttek nem észleltek (que tamen eis non apparuissent); innen nyugat felé egy úthoz értek, amelyen túl a cserjésben egy fatönköt mutatott határjelként mondván, hogy itt egy tölgy és egy körtefa volt, de nekik ez nem tűnt fel (eis non apparuisset); innen tovább nyugat felé a cserjésből mintegy kikanyarodva egy másik cserjésbe jutottak, ahol egy földhányást (tumulum terre) mutatott mondván, hogy itt két földjel (meta) volt egyik tölgyfával, [...], de ők maguk itt határjelet nem észleltek (invenissent); a felek demonstrációjában határjeleket nem találtak. Péter útmutatása volt a jobb, ahogy ránézvést megtudták ítélni (prout visu considerare potuissent). A vitás földterületet más derék férfiakkal együtt két ekényire és 60 holdra becsülték és e területen egy egykerekű malmot is találtak. -Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor 1376. október 15-én kelt privilégiumában. (Múzeumi törzsanyag.) - Regeszta forrása: Publikált regeszta (Borsa Iván): SMM 30 (1999) 23-24/377. SOMOGYI KONVENT