in civitate Coloswariensi. secundo die termini prenotati. feria quinta prox. p. f. conversionis b. Pauli ap. Zapolya-i János Szepes földjének örökös comese, erdélyi vajda, a székelyek ispánja és a király Őfelsége főkapitánya bizonyítja, hogy midőn jan. 31-én (feria quinta prox. p. f. conversionis b. Pauli ap. Erdély néhány nemesével Kolosvár városában törvénynapot tartott, eléje járult ü. v. levéllel Mylethyncz-i Miklós, aki a vajda halasztó és idéző oklevele alpján Clysyo-i Mathkonak a nevében Dempsed-i Máthé agilis ellenében ily bejelentést tett: A nemrég múlt időben bizonyos Was ”dictus” Péter, Kamychach-i Horwath Jánosnak, az actor testvérének volt szolgálattevője és cubiculariusa cinkostársaival boldogult urától, az említett Horwath Jánostól annak a magyarországi Fehér megyei Adon-i nemesi curiájából 4000 arany forintot emelt el és ide-oda kóborolva az összegnek nagy részét hiábavalóságokra pazarolta el, a maradékból pedig 350 aranyat az alperes Dempsed-i Máthénak adta át, aki a nevezett Was Pétert annak egyik cinkostársával együtt, t. i. Iwanczi Sebestyénnel bizonyos ideig magánál tartotta, vendégjogot adva nekik. Ezt a 350 arany forintot akarja a nevezett Mathko a törvény erejénél fogva Máthétól visszaszerezni. Állításának igazolásául bemutatta előtte Thwrocz-i Miklós erdélyi alvajdának az ítéletlevelét. Az oklevél bemutatása és annak ismertetése után Mylethyncz-i Miklós, mint procurator Dempsed-i Máthé alperes ellenében ítéletet kért. Az alperes nevében Galacz-i István a vajda ü. v. levelével a bemutatott oklevél tartalmával szemben azt hangoztatta, hogy megbízója az egész keresetben teljesen ártatlan, mert az alvajda oklevelében foglalt Was Péter-féle vallomások érvénytelenek, mivel vallomását akkor tette, mikor már megtörtént fejére az eskü s így ”infamis effectus fuerat”, de érvénytelenek azért is, ”quia verba timoris nil fidei haberent,” Péter pedig vallomását megfélemlítés és kínzatás alatt tette. De még a kínzatás után is ellentétes dolgokat vallott. Erre az actor procuratora azt válaszolta, hogy Péter ingadozó vallomásai között is voltak nyilvánvaló igazak, mint pl. a 100 arany forintnyi só vásárlása és annak Was Mártonnál való elhelyezése Thordán, amit maga Was Márton is igazolt, továbbá az, hogy az alperes Iwancz-i Sebestyént, a nyilvánvaló gonosztevőt, bizonyos időn át magánál tartotta, akit később mint tolvajt és rablót Esztergomban felakasztottak. - Mindezekkel szemben a vajda így érvelt: Mivel Was Péternek az alvajda levelében foglalt vallomásai ”propter suspicionem evidentem” Dempsed-i Máthé elitéltetésére nem elegendők, annál kevésbé, mivel a nevezett Was Péter magának a vajdának a jelenlétében is különbözőképen vallott és a Dempsed-i Máthénál elhelyezett összeget hol 200, hol 350 forintnak mondotta, épp azért ”nil vigoris, nilque efficacio habere”, de viszont az alperes érvelése sem elegendő a felmentéshez azért bírótársaival úgy ítélkezett, hogy a nevezett Dempsed-i Máthé tegyen negyvened magával ”sibi similibus, hoc est ignobilibus, bonc tamen fame et honesto conditionis hominibus, qui scilicet aliqua infamia vel scelere evidenti non sunt irretiti et obfuscati” a kolosmonostori konvent előtt Szent Gergely pápa ünnepének másnapján tisztító esküt, amelynek letételéről a konvent a 15-ik napra küldjön jelentést. Eredeti, papír, zárlatán pecsét.– Regeszta forrása: OL regeszta SZAPOLYAI JÁNOS ERDÉLYI VAJDA