Mátyás király az aradi káptalanhoz. Jelentették előtte Lewc-i Tamás nevében, hogy midőn 1476. dec. 18-án /feria quarta prox. a. f. nat. Domini/ urával: Caak-i Ferenccel vadászat céljából annak biharmegyei Bodoharazthya nevü erdejéhez ment, akkor Thorda-i László mester és Parlag-i Péter mester, a váradi egyház kanonokjai és ezek familiarisai: Nemes ”dictus” János meg Cher ”dictus” Mihály társaikkal egyetemben az erdőben vadászó exponensre támadtak és jobb karján oly sulyosan megsebesitették, hogy az megcsonkult. A király, mivel a prelátusokkal és bárókkal ujonnan hozott rendelet értelmében az ily hatalmaskodásokat rövid időn belül a királyi személyes jelenlét előtt kell megitélni, azért meghagyja a káptalannak, küldje ki a testimoniumát, akinek a jelenlétében Laurentius Kozma de Zakal, aut Stephanus Safar de eadem, vel Stephanus sin Americus de Homodok, sew Laurentius Iso de Begesy, sive Johannes filius Brictii, neve alter Johannes de Gezeth mint királyi ember előbb vizsgálatot tartván idézze meg az emlitett Parlag-i Péter mestert és Thorda-i László mestert az exponenssel szemben az idézéstől számított 32-ik napra a királyi személyes jelenlét elé, familiarisaik - ha azok ”ignobiles” - előállítását is előírva nekik. MÁTYÁS 1 KIRÁLY