sabbato proximo a. f. sancte et individue Trinitatis. János szekszárdi apát és a konvent bizonyítják, hogy eléjük járult nemes Naghmarayth-i Marton Pál és a saját, meg a nemes úrnők, Piroska, mint édesanyja, továbbá Katalin és Erzsébet, a néhai Kysmarayth-i Myhalffy János leányai nevében bemutatta előttük Nagy Imrének, a szekszárdi vár volt udvarbírájának és Ákosháza-i Sarkan Lőrincnek, Szekszárd vára volt várnagyának papíron kiállított és pecsétjeikkel ellátott oklevelét, mely szerint a nevezett Nagh Imre és Sarkan Lőrinc a néhai Myhalfy János fiának, a szintén néhai Ambrusnak a Fehér megyei Naghwarayth birtokban lévő teljes birtokrészeit a Fayz-i kerületben, amelyek reájuk szállottak és amelyeket nekik statuáltak, 25 magyar arany forintért örök áron eladták a nevezett Myhalfy Jánosnak és utódainak. A nevezett Marthon Pál a saját és a többi felsoroltak nevében azt kérték az apáttól és a konventtől, hogy az oklevelet írják át szóról-szóra, annak minden pontját tegyék a magukévá és az eladáshoz adják hozzájárulásukat. Az apát és a konvent eleget téve Marthon Pál kérésének, a fenti oklevelet szóról-szóra átírták, annak minden pontját magukévá tették és az átírt oklevelet kiadták az exponenseknek. Eredeti, hártya; függő pecsétje hiányzik. Régi jelzete: Centuria extraordinaria, B B N-o 7.– Regeszta forrása: OL regeszta SZEKSZÁRDI KONVENT