quinto die congregationis nostre: feria quarte prox. post f. ascensionis Domini. Konth Miklós, erdélyi vajda és Zonuk-i comes bizonyítja, hogy midőn a feria quarta proxima post festum ascensionis Domini (máj. 20.) az erdélyi lakosok részére Tordán tartott congregatio generalison kezdték a peres ügyek tárgyalását, az erdélyi káptalan idéző oklevele alapján felkelt a többiek közül Johannes, filius Viniani, civis de Olwynch azt a bejelentést tette, hogy Péter, egykori helyettes bán, Jara-i Mihálynak a fia egy bizonyos Waradya nevű birtokot mint vásárolt birtokot, amely a nagyapjáról szállt az exponensre és őt teljes joggal illeti, in comitatu Albensi, iuxta fluvium Marosii existentem, azt mint örökös nélkül elhalt ember földjét a királytól a maga számára kérte. Ennek hallatára a nevezett Péter vicebán személyesen felkelvén azt válaszolta, hogy a nevezett Waradya birtokot hűséges szolgálatai fejében kapta Őfelségétől, mire nézve oklevél is áll rendelkezésére. A vajda meghallgatván a felek érvelését és megtekintvén okleveleiket és a Vinianus fia, István két okleveléből, a váradi és erdélyi káptalan okleveleiből azt állapította meg, hogy a nevezett Vinianus fia, János, Waradya birtokot örök tulajdonul az erdélyi káptalannak adományozta; a Péter vicebántól bemutatott erdélyi káptalani oklevélben pedig az állt, hogy a birtok felett 5 éven át pereskedés folyt, végre is Pál comes országbíró előtt Péter vicebán az ügyet bíróilag jogosan megnyerte, a káptalan pedig lemondott vele szemben minden jogáról és a birtok becsértékében marasztaltatott el Péter vicebánnal szemben, az országbíróval mint bíróval szemben pedig 200 márkában. Így Péter vicebán a birtok békés tulajdonában maradt. Mivel továbbá Lajos király adományozó okleveléből azt látta, hogy Waradya birtokot a király Péter vicebán érdemeire való tekintettel Péternek és utódainak adományozta, azért meghallgatva az összes résztvevőket, különösen az esküdt ülnököket, akik azért gyűltek össze, hogy mindenkinek megadják a maga igazát, érintve a szent keresztet egyhangúlag kijelentették, hogy bár Unianus fia, István a birtokot az erdélyi káptalannak adományozta, mely azután a perben alulmaradt, amikor a birtok becsértékében marasztalták el és az országbírónak járó 200 márkában, ennek ellenére ő azokat az okleveleket vigoros fore allegasset, azért in gravamine requisitionis cause acquisite, solicet in facto calumpnie convictus extisisset Péter vicebánnal szemben és mikor a vajda, hogy a feleknek némi fellélegzésük legyen, az ügyet a királyi curiába akarta áttétetni, az összes jelenlévők egyhangú kívánsága volt, hogy az ügyet nem kell átküldeni a királyi curiába, hanem az ügyet ott kell véglegesen elintézni, ő ennek ellenére az ügy felküldése mellett döntött. De mert a nevezett János a perben vagyonának nagy részét elvesztette és nagy szegénységbe jutott és a nevezett Waradya birtokot a szászok nagy tömege vette körül, azért a felek békés megegyezésre léptek egymással oly módon, hogy a nevezett Péter vicebán azt a birtokot a szászok minden zaklatásával szemben békésen bírhassa és hogy a nevezett János és utódai ezen birtok ügyében újabb pert ne támaszthassanak, azért a nevezett Péter vicebán Jánosnak 500 arany forintot ígért, hogy azokból 250-t in octavis nativitatis Johannis Baptiste, 250-t pedig in quindenis f. b. Michaelis arch. fog neki fizetni in Sancto Emerico István alvajda előtt; ha ezt elmulasztaná, az összeg kétszeresében marad el; Evvel szemben Vinianus fia, János, Waradya birtokot minden tartozékával együtt átadta előttük Péter vicebánnak a birtokra vonatkozó oklevelekkel együtt; ha valamelyiket visszatartaná, azok érvényüket veszítik. Átírta: 1355. 15. Konth Miklós, erdélyi vajda. - Regeszta forrása: OL regeszta KONT MIKLÓS ERDÉLYI VAJDAKONT MIKLÓS SZOLNOKI ISPÁN